Share on facebook
Share on email

Ingyenesen látogatható kiállítással ünnepli a Mai Manó Ház fennállása 130. évfordulóját

A Mai Manó Ház 2024-ben ünnepli a Ház felépítésének 130., a Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza megnyitásának 30., valamint a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár megnyitásának 25. évfordulóját.

Ez alkalomból március 18-án jubileumi napot tartunk, izgalmas programokkal várunk minden érdeklődőt. A Mai Manó Ház dolgozói a reggeli órákban tiszteletüket teszik a névadó Mai Manó Kozma utcai izraelita temetőben lévő sírjánál.  Az évforduló keretében meghosszabbított nyitvatartási idővel, a császár és királyi fényképész élet- és ház történetét ismertető vezetésekkel és vetítésekkel, archaikus technikát bemutató workshoppal, valamint Zalka Imre vándorfotográfus rendhagyó záró tárlatvezetésével várjuk az érdeklődőket. A workshop kivételével az összes programunk ingyenesen látogatható, és a Mai Manó Ház aktuális kiállításaira (Mások bőrében – Elsa és Johanna számos élete, A múlt megjövendölése – A Zohar Studios fotói Stephen Berkman interpretációjában, valamint Mai Manó fotográfiái) is ingyenes belépést biztosítunk egész nap nyitvatartási időben, 12 és 19 óra között.

Az 1885-ben császári és királyi udvari fényképész rangot kapott Mai Manó (1855–1917) fényképészmester, szakíró és a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője volt. Mai Manó univerzális módon viszonyult a fotográfiához, és tevékenységét nem szűkítette le a megélhetést biztosító, megrendeléseken alapuló üzletre. A fotográfia helyzetét, fejlődését teljes összefüggésrendszerében vizsgálta, és írásaival, lapszerkesztői, szervezői, közéleti munkájával, a hazai fotográfia közösségi kérdéseinek megoldásáért dolgozott. Egyik kezdeményezője volt a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének, valamint 1906-tól alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak.

Mai Manó műtermében portrékat, családi csoportképeket, s főként gyermekfotókat készített, de a külső helyszíneken készített korai riportjellegű felvételei is fennmaradtak (Kossuth Lajos temetése, 1894). Díjakkal kitüntetett portré- és gyermekfotói a mai nézőben ellentmondásos benyomást kelthetnek. Elismeréssel, tisztelettel, némi irigységgel adózhatunk a képek technikai tökéletességének, a beállítások eleganciájának, nosztalgiát érezhetünk a hajdan-volt boldog békeidők polgári életének elegáns rekvizitumai iránt, de az őszinte emberábrázolást ma már másképpen képzeljük el. A századforduló portrémestere nem hiteles lélekrajzot akart nyújtani, hanem a megrendelőknek önmagukról alkotott – többnyire hamis – ideálképéhez igazodott. A pazar külsőségek, az egyén karakterétől független pózokba való beállítás, valamint a megszépítő mértéktelen retus általában mind a fotóműtermek gyakorlatához tartozott. Természetesen mindez nemcsak Mai Manóról mondható el, hanem – nagyon kevés kivételtől eltekintve – döntően a megrendelő igényeinek kiszolgálása jellemezte az 1860-as és 1870-es évektől a századfordulóig a 19. század portré- és gyermekfényképezését.

Találóan jellemezte a helyzetet a Mai Manó fotográfiái című könyvet bevezető esszéjében Nádas Péter, aki maga is fotográfus végzettségű lévén, jól ismeri e jelenséget és hátterét:

„Mai Manó műtermi képein az éppen megszülető modern egyén áll elibénk az élő és igen bensőséges tekintetével. Ez az egyén elég hiú, s nemcsak gazdagságot és luxust, hanem ezeknek akár a látszatát is igen kedveli. Mai Manó azonban nemcsak kiszolgálja, hanem mintegy dokumentálja a megrendelő hiúságát és illúzióit. … S bizonyára szükségszerű, hogy a korszaknak ebben az egyszerre reális és ideális folyamatában minden egyén és minden család egy kicsit többnek akart látszani, mint amennyit a helyzete amúgy megengedett. Mai Manó az emberi élet kivételes napjain készítette a képeit, az első áldozás vagy a barmicvo, az eljegyzés, az esküvő és a keresztelő napján. A nagy nap egyetlen pillanatát örökítette meg, ám nem a köznapiság, hanem a reprezentáció és a feltörekvés jegyében.”

Mai Manó utókorra fennmaradt portréi között megtalálható a korszak néhány neves személyiségének képe, köztük politikusok, művészek, főurak, Habsburg főhercegek, maga Ferenc József császár, Kossuth Ferenc képviselő, a Függetlenségi Párt vezére, Bárczy István főpolgármester, Baross Gábor közlekedési miniszter, gróf Batthyány István, a jeles lótenyésztő hazafi, Széchenyi barátja. A művészek közül Bartók Bélát ifjúkorában, a neves műkedvelő fotográfus Csörgeő Tibort gyermekként fényképezte.

„… a Mai és Társa cég magának elsőrangú nevet vívott ki, [ezt] mi sem bizonyítja jobban, mint e műterem állandó, nagy és igen előkelő törzsközönsége, mely napról-napra növekszik. A Mai-féle fénykép ma már valóságos fogalom.” – írták a Pesti Hírlap 1912. december 25-én megjelent számában, azonban Mai Manó nevét szélesebb körben csak az 1990-es évek végétől kezdték újra megismerni. Mint annyi más fényképészmestert a századfordulón, korunkban csak a szűkebb szakma egy része tartotta számon. Mára azonban a nevét viselő egykori műteremháza – az idén 130. születésnapját ünneplő Mai Manó Ház – állít számára emléket.

Megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Ezt se hagyd ki

Kapcsolódó cikkek

Előadással emlékezik Eötvös Péterre az OPERA

Kimagasló életműve és emberi nagysága iránti tiszteletadásként a Magyar Állami Operaház 2024. április 18-án, 20:00 órai kezdettel, félszcenírozott változatban tűzi műsorára a Szent István Renddel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas zeneszerző, karmester és zenepedagógus Valuska című operáját az Operaházban.