Nagy alakú, nehéz könyveket olvasni nyáron? Igen! Mikor, ha nem nyáron, amikor úgy általában is felfedezni indulunk világot? Van, aki ténylegesen útra kel, van, aki a képzelet szárnyán, térben és időben…mi ehhez a képzeletbeli szellemi felfedezéshez ajánlunk két csodás könyvet: egyik épített környezetünket, másik egy csodás költő kevessé ismert arcát tárja elénk.
Jánosi Zoltán – Kondor-Szilágyi Mária: „A világ képeiben mi vagyunk” – Nagy László, a képzőművész (2025)
„A világ képeiben mi vagyunk” – vonja le egy apokaliptikus vízióvá emelt gyerekkori emlék egyszerre súlyos és felszabadító, mert rádöbbentő erejű tanulságát Nagy László a Vértanú arabs kanca című prózakölteményben. A vers kimerevíti előttünk azt a pillanatot, amikor a személyes dráma és az egyetemes emberi sors hol könyörtelen, hol megejtő képe egymásba tükröződik, egymáson átlobbanva tárul elénk. S általa a világ jelenéseiből visszafénylünk mi is mindannyian, a magunk gyarlóságaival és nagy álmaival, eredendően tökéletlenül, de valahol, még ha verten is, fenségesen.
Nagy László születésének 100. évfordulója alkalmából kiadónk jelen kötettel tiszteleg a Kossuth-díjas költő és képzőművész emléke s munkássága előtt. Talán kevesebben tudják róla, hogy kezdetben festőművésznek készült, még ha titokban verseket is írt. Élete végéig megmaradt kapcsolata e művészeti ággal, melyet magas fokon művelt is. Kiállítások megnyitójaként, az Élet és Irodalom képszerkesztőjeként, kortársai méltatójaként s alkotóként egyaránt aktív szereplője volt kora magyar képzőművészeti életének, melyben legendássá vált Kondor Bélával való – egymást is kölcsönösen inspiráló – barátsága.
Nagy László művészetének szakavatott kutatóját, Jánosi Zoltán irodalomtörténészt arra kértük fel, hogy foglalja össze a kép és metafora jelentőségét a költő világérzékelésében és önkifejezési formáiban. Kondor-Szilágyi Mária művészettörténész, a Műcsarnok főkurátora pedig nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy áttekintette, korszakolta és eljárási technikák alapján csoportosította Nagy László képzőművészeti munkáit az akvarellektől kezdve az ikonokon és grafikákon át a népművészeti ihletésű tárgyakig.
Albumunk nem előzménytelen, hiszen két válogatás (Szárny és piramis, Magyar Helikon, 1980; Kísérlet a bánat ellen, Magvető, 1980) foglalkozott már korábban Nagy László grafikai tevékenységével – de ilyen átfogó, későbbi monográfiáknak is jó kiindulási alapot szolgáltató áttekintés ez idáig még nem látott napvilágot.”
Mit tehetek hozzá e sorokhoz? A költő-képzőművészt életében is, az emlékév eseményei során is igyekeztem követni, ahogy sokan mások. Minél teljesebb a kép róla, annál inkább szereti meg őt az ember, annál több gondolata ébreszt újabb és újabb gondolatokat mai napig bennünk. Sok sikert kívánok az életmű további kutatásához –úgy is, mint a kötet egy dedikált példányának boldog tulajdonosa.
-vk-
