A tradíciót és a modernitást ötvöző nagyszabású produkció, ami a két szereposztásban a Luciano Berio 2002-ben komponált lezárását is megszólaltatja a hagyományos, Franco Alfano-féle befejezés mellett Halász Péter vezényletével, 2024. november 9-től látható az Andrássy úton.
Az épp 100 évvel ezelőtt elhunyt Giacomo Puccini utolsó és egyben befejezetlenül maradt operája a darab címszereplőjéhez hasonlóan csaknem egy évszázada szolgál talányos fejtörővel színházi alkotók és nézők számára egyaránt. A mitikus történetben a pekingi császári udvarban élő Turandot hercegnő egy meggyalázott és meggyilkolt ősének bosszúját hordozva küldi halálba kérőit, mikor azok nem tudnak megfelelni három rejtvényére. Egy tatár hercegben végül azonban emberére talál, aki a sikerrel vett próbák után Turandot elkeseredését látva alkut ajánl: ha a rideg szépség másnap hajnalig kitalálja a férfi nevét, az hóhérkézre adja magát. Turandot ezt követően felforgatja Pekinget, és csakhamar kézre kerül Timur, a herceg száműzetésben élő, idős, vak apja, és Liù, az őt ápoló rabszolgalány, aki gyerekkora óta szerelmes a hercegbe. Hogy megkímélje Timurt a kínzásoktól, Liù azt állítja, hogy egyedül ő tudja a herceg – Kalaf – nevét, és öngyilkos lesz. Puccini eddig a pontig fejezte be utolsó operája komponálását és hangszerelését. Sokan feltételezik, hogy a szerző nem talált rá megoldást, ilyen előzmények után korántsem pozitív főhősein a szerelem hogyan kerekedhet meggyőzően felül.
A darabot végül a család és a kiadó felkérésére Franco Alfano (1875 – 1954) fejezte be, az 1926-os milánói bemutató óta ezzel játsszák az operaházak világszerte, de a grandiózus lezárást azóta is sokan hamisnak, hiteltelennek érzik. Így született meg a kiadóval együttműködésben Luciano Berio (1925 – 2003) 2002-es befejezése, ami 20. századi zenei nyelven, a Puccinire is nagyban ható Trisztán és Izoldát is megidézve, a kétségeket is megőrizve zárja le a művet.
A darab talányokkal teli, kettős végkifejlete foglalkoztatta az OPERA legújabb színpadi változatát készítő Barta Dóra koreográfus–rendezőt is, aki Eiffel műhelyházi operaszínrevitelei után (Les Enfants Terribles – Veszedelmes éden, Dido és Aeneas) először rendez az Operaház színpadán. Megközelítésében Turandot és Kalaf története az uralkodódinasztiák fennmaradását övező politikai intrikákat helyezi fókuszba, ahol a birodalmi érdekek szempontjából a hercegnő is csak eszköz, és ahol a szerelem vagy akár saját önállóságának megélése is más keretek közt értelmezhető. Az előadás látványvilága (tervező: Tihanyi Ildi) egyszerre táplálkozik egy mesebeli keleti világ, és a mai ázsiai divat elemeiből.
