
Az ember nem is gondolná, micsoda kincseket rejtenek a szomszédos országaink.

A környékbeli szláv országok tele vannak szebbnél szebb falvakkal, melyek gyönyörű, hegyvidéki környezetben fekszenek, elrejtve a civilizáció és folyton rohanó, felpörgött hétköznapok elől. Így látogattunk el a Szlovákia Travel meghívására a szlovákiai Csicsmányba, ahol egy kicsit lelassultunk, elcsöndesedtünk, felfedezve az archaikus falusi turizmust.

Ez a fehér mintákkal pingált múzeumfalu Észak-Szlovákiában, Zsolna megyében található. A falu valójában egy skanzen, amit 1977-ben alapítottak. A népépítészeti és hagyományőrző faluban korabeli házakat tekintettünk meg a hozzájuk illő berendezési tárgyakkal együtt. Különösen nagy élmény adott a Považské Múzeum, ahol a közel 250 festett tulipános láda, (koporsóláda, ruhatartó) legszebb darabjai voltak kiállítva.

Az apró falucska Čičmany (magyarul Csicsmány) érdekes és a már említett egyedülálló, gyönyörű, festett házakkal dicsekedhet. Az itt élő emberek mindig is fontosnak tartották az ősi építészeti hagyományok ápolását, 1977 óta azonban ezt még tudatosabban teszik. A csicsmányi élő múzeumfaluban nemcsak a feketére festett, fehér mintázatú házakat csodálhattuk meg, a helyi népviselettel és hagyományokkal is megismerkedhettünk. A házak festése mind egyedi, két egyformát nem találunk.
A hagyomány szerint a török elől ide menekült bolgárok alapították 1410-ben, de írásos forrásokban már 1272-ben „Cziczman” néven említik. Valószínűleg a 14. század elején települt be teljesen. A falu eredetileg nem a mai helyén, hanem a Kiscsicsmányi településrészen levő Javorinka nevű dombon épült. Lakói mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, kézművességgel foglalkoztak. A falu birtokai sohasem összpontosultak egy kézben, az évszázadok során sűrűn váltották egymást a birtokosok. 1598-ban malma és 43 háza volt, de a legnépesebb 1828-ban, 127 házzal és 1507 lakossal. Ekkor már papucskészítéssel is foglalkoztak.

A 20. század elején azonban sokan vándoroltak ki a községből főként Amerikába. Az 1921. évi nagy tűzvész után a falu eredeti állapotában állami segítséggel épült újjá. Végül a 20. század nagy világégése következtében a falu létszáma nagyon lecsökkent. Napjainkban 93 állandó lakos él itt.A házak egy részében laknak is és büszkén őrzik a népi hagyományokat. Az egyedi mintákkal nem csak a házfalakon találkozhatunk, azok terítőkön, képeken, népviseleteken, sőt még a temetőben művészien faragott fakereszteken is visszaköszönnek.

A kultúra megőrzése érdekében 1977-ben a falut természetvédelmi területté nyilvánították. A falu alsó részén 110 épület található, ebből 37 a nemzeti kulturális örökség részét képezi. Az egyszerű fehér mintákkal díszített házak mindegyike más, mégis egységes képet alkotnak. Ez egy élő skanzen. A skanzenhez egy barokk-klasszicista kastély és Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére épült barokk templom is tartozik.

Bátran ajánlom, látogassanak ide kedves olvasóink! Ezt mindenkinek látnia kell!

-Tamás Éva-