Csak képek sorozat, Eötvös Loránd fotói
Noha a „Budapest, egy tudós kamerájával” kis kötet már 2020-ban megjelent, soha nem késő felfedezni valamit, ami igazán különleges. Eötvös Loránd (Buda, 1848. július 27. – Budapest, 1919. április 8.) neve elsősorban a róla elnevezett egyetem, az ELTE miatt ismert, s tudjuk róla azt is, hogy neves család sarja, akiből fizikus lett, s hogy legismertebb felfedezése a torziós inga. Az már kevésbé ismert, hogy kultuszminiszter és a Matematikai és Fizikai Társulat alapító elnöke volt. Azt pedig, hogy szenvedélyes hegymászó, lovas és kerékpáros is volt, s hogy hegycsúcsokat hódított meg, melyek közül a Dolomitokban, Olaszországban, máig őrzi nevét (Cima di Eötvös) az általa elsőként meghódított hegycsúcs ‒ sejteti, hogy nem „szobatudós” volt. Szerencsénkre életét, élményeit, hétköznapjait meg is örökítette: több ezer fotográfiát készített expedícióiról, szeretett Budapestjéről is, nagyjából akkor, amikor Klösz György.
A háromnyelvű, rövid, de sok újdonságot tartalmazó bevezetőt követi egy akkoriban ritkaságnak számító panorámakép, mely kedvenc kirándulóhelyén, a Gellérthegyen készült, annak is egy mélybe szakadó peremén, ahová szinte naponta felsétált. Látjuk a korabeli Budát, főleg az Assisi Szent Katalin-templomot és környékét, a Duna-parti, ma még meglévő emeletes és mára már elbontott kis házak sorát, a Duna egy szakaszát a Lánchíddal, a Parlamenttel. Pár oldallal később a Duna látható hasonló panorámaképen, balra a szinte „üres” Gellért-hegy és az ún. Elevátor-ház, mely ipari létesítmény volt a Közraktár utca Duna felőli oldalán, s melynek helyén ma park van. Nem meglepő, hogy a mai BAH csomópont környéke anno szőlőskerteknek adott helyet. …
A fekete-fehér fotók hol borongósak, elmosódottak, hol élesek, tiszták, melyek visszaadják akár az épülő város hétköznapi arcát, tetőit, akár a Pálmaház dús virágainak pompáját, a nyári kertek, a napfényes utcák, terek hangulatát is, melyeket Eötvös úgy készített, hogy a korabeli nehéz fényképezőgépekhez magával cipelte az üveglemezeket…Csak képek? Igen, de milyenek! Kellemes lapozgatást!
Ligetfalvi György‒Majkó Zsuzsanna: Városliget lexikon
Ez a könyv sem ma, hanem 2017-ben jelent meg, de én a nyáron „botlottam” belé, és kedveltem meg. Ha valami nem egy amolyan klasszikus lexikon, akkor ez a könyv biztosan nem az. Nem szócikkek sorakoznak, apró betűkkel, itt-ott egy-egy kis képpel benne, hanem elegáns, szép papíron, sok képpel, levegős elrendezésben olvashatunk sok-sok érdekességet a Városligetről, mely mindig is téma volt, napjainkban pedig még inkább az, így mindenkinek ajánlható. Ismerkedjenek meg ennek a „ligetnek” izgalmas, változatos történetével, épületeivel, szobraival, vendéglőivel, színházaival, sétányaival, legendáival és valós eseményeivel, egykor volt figuráival. A konkrét tájékozódást-keresést az ábécébe szedett szócikkek megkönnyítik, tehát könnyen rátalálunk a Széchenyi fürdőre, a Millenniumi földalatti vasútra, de igazi meglepetés az, ha közben a Batthyány erdőről, az Ökördűlőről, a Lengyel körképről, a korzózásról, a Fisch varietéről olvashatunk, amiről tán nem is hallottunk soha. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy nem is azt olvassuk, amit keresünk, hanem azt, ami a szemünk elé kerül, és aminél leragadunk. Épp ezért azt tanácsolom, hagyják magukat rá a könyv szerzőire, lapozzanak ide-oda, lazán, bármikor és persze sokszor, mert ez nem egyvégtében kiolvasható könyv… Jó felfedezőutat a Városligetben!
Viant Kata
