Halál egyszerű, válaszoltam…elmész a marokkói El Quitába, és ott fordulj jobbra, és menj 100 kilométert…és már ott is vagy!” ‒ olvasom egy tenyérnyi kis könyv egyik fülszövegén, a másikon meg azt, hogy: „ micsoda szerencsés vagy… nem úgy mint Neil Armstrong és Edvin Buzz Aldin 1969-ben… nekik az Apollo 11 fedélzetén egészen a Holdig kellett menni… te meg csak egy simándi repülővel leszállsz Arrecifében… és kész…”
Akik személyesen ismerik a szerzőt, tán ennyiből is felismerik szaggatott sorokba-szavakba öntött egyéni stílusát, de hogy biztosak legyenek dolgukban, íme még néhány sora: „1730-ban kitört az egyik vulkánjuk, hogy melyik, az lényegtelen, mert több száz van nekik…akkor mákja van az utókornak, hogy ihaj…mert a lényegtelen, mert több száz van nekik…akkor mákja van az utókornak, hogy ihaj…mert a Yaiza nevű kis falunak a plébánosa, aki egyben Haria megye írnok közjegyzője volt, minden nap leírta, hogy mi történt…”
Igen, Endresz István Etyi szövegével és egy fotójával (a százhuszonharmadik oldalon…), valamint Lukácsi Ákos fotóival (kivéve a százhuszonharmadik oldalon lévőt…) megjelent Calendula Könyvkiadó Miért éppen c. sorozatának legújabb darabja, az Éppen Lanzarote.
A sorozat címét kölcsönözve, hogy miért éppen ennek a könyvnek a bemutatójára mentem el, miért pörgetem át sokadjára a könyv lapjait? Mert Etyi meghívott…s mert keresem a százhuszonharmadik oldalt…Melyik lehet Etyi fotója? Lehet, hogy nincs is oldalszám? Nem is nagyon kell. De fejezetek vannak: A világ végén vagy…De most nagyon figyelj…Soha..…Sehol….De miket lehet enni Lanzarotén…És vannak remek szövegek, pár sorosak csak…Remek kisebb-nagyobb fotók…A remek sorok időnként átcsúsznak a remek fotókra…És „amikor leesik a tantusz”, akkor középütt kerek kivágatú, üres fehér lapon át (is) nézhetem a holdbéli Lanzarote-i táj képét…
Miért az Éppen Lanzarote? Vizsgálják meg a könyvet, hogy Etyi kedvenc szavát, a „megvizsgáljuk” szót idézzem, amivel történeteit kezdi…Én jó szívvel és inkább Etyi soraival ajánlom figyelmükbe az Éppen Lanzarote c. könyvet: „egyél isteni helyi ételeket, öblítsd le helyi borokkal…és aztán ha eljössz…gondolj a helyi vidám fejekre, és otthon te is próbálj élni…érted…nem lakni!
Viant Kata
