Share on facebook
Share on email

Április 11: Költészet napja: József Attila Levegőt

""Eme ma is időszerű halhatatlan költeménnyel köszöntötték az 1964 óta élő Magyar költészet napját - Az én vezérem bensőmből vezérel! /  Emberek, nem elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, / nem kartoték-adat. /  Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, /jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat!

 

A Költészet napja alkalmából valaki krétával felírta nagy költőnk egyik alapművének néhány sorát a XII. kerületi Cinege utca aszfaltjára, ahol az éppen aktuális miniszterelnök is lakik. Az 1935-ben született vers is időszerű volt 1964-ben és az napjainkban is?

""

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

LEVEGŐT!

 

 

 

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott

hazafelé menet?

A gyepre éppen langy sötétség szállott,

mint bársony-permeteg

és lábom alatt álmatlan forogtak,

ütött gyermekként csendesen morogtak

a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok

a város peremén.

Az őszi szél köztük vigyázva botlott.

A hűvös televény

a lámpák felé lesett gyanakvóan;

vadkácsa riadt hápogva a tóban,

amerre mentem én.

""

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,

e táj oly elhagyott.

S im váratlan előbukkant egy férfi,

de tovább baktatott.

Utána néztem. Kifoszthatna engem,

hisz védekezni nincsen semmi kedvem,

mig nyomorult vagyok.

 

Számon tarthatják, mit telefonoztam

s mikor, miért, kinek.

Aktákba irják, miről álmodoztam

s azt is, ki érti meg.

És nem sejthetem, mikor lesz elég ok

előkotorni azt a kartotékot,

mely jogom sérti meg.

""

És az országban a törékeny falvak

– anyám ott született –

az eleven jog fájáról lehulltak,

mint itt e levelek

s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,

mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse

s elporlik, szétpereg.

 

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.

Lelkem nem ily honos.

Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,

aki alattomos.

Sem népet, amely retteg, hogyha választ,

szemét lesütve fontol sanda választ

és vidul, ha toroz.

 

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.

Pedig hát engemet

sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,

mint apró gyermeket,

ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.

Én tudtam – messze anyám, rokonom van,

ezek idegenek.

""

Felnőttem már. Szaporodik fogamban

az idegen anyag,

mint szivemben a halál. De jogom van

és lélek vagy agyag

még nem vagyok s nem oly becses az irhám,

hogy érett fővel szótlanul kibirnám,

ha nem vagyok szabad!

 

Az én vezérem bensőmből vezérel!

Emberek, nem vadak –

elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,

nem kartoték-adat.

Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,

jó szóval oktasd, játszani is engedd

szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

És íme, a mi lelkünkben, felfogásunkban ennél nem lehet semmi időszerűbb!

 
Tavasz van! Gyönyörű!
 
Tavasz van, tavasz van, gyönyörű tavasz,
A vén Duna karcsú gőzösökre gondol,
Tavasz van! Hallod-e? Nézd, hogy karikázik
Mezei szagokkal a tavaszi szél.
 
Jaj, te, érzed-e? Szerető is kéne,
Friss, hóvirághúsú, kipirult suhanás.
Őzikém, mondanám, ölelj meg igazán!
Minden gyerek lelkes, jóizű kacagás!
 
Tavasz van, gyönyörű! Jót rikkant az ég!
Mit beszélsz? korai? Nem volt itt sose tél!
Pattantsd ki a szíved, elő a rügyekkel –
A mi tüdőnkből száll ki a tavaszi szél!

 

""

 

Megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Ezt se hagyd ki

Kapcsolódó cikkek

Egy átlag magyar nyelvtudás nélkül is több mint 4000 szót tud angolul – csak nem tudja, hogy tudja

Több mint négyezer olyan angol szó létezik, amit mindenki ismer, csak nem tudja, hogy tudja. Ezeket a kifejezéseket a hétköznapi életből, így reklámokból, filmekből, a bevásárlóközpontok polcairól, híres emberek nevéből, márkanevekből vagy akár a magyar nyelvből tanuljuk meg úgy, hogy gyakorlatilag észre sem vesszük. Legtöbbször magyar szóként azonosítjuk őket.