Share on facebook
Share on email

230 éve született Széchenyi István

Születésének kétszázharmincadik évfordulója kiváló alkalmat ad arra, hogy visszatekintsünk kivételes és példaértékű életművére.
Bátor katona volt, széles látókörű utazó, tettre kész újító és óvatos politikus. A szerteágazó közéleti tevékenysége során teljes értékű polihisztorrá vált államférfi a tizenkilencedik század első felének egyik legkiemelkedőbb magyar politikusa.

Gróf sárvárfelsővidéki Széchenyi István az egyik legjelentősebb magyar nemesi családba született, Széchényi Ferenc és Festetics Julianna gyermekeként Bécsben, a Herrengasse 5. számú házban, 1791. szeptember 21-én. A gyermek Széchenyi életét, aki később felmenőitől eltérően írta egy ékezettel a családnevét, tizenhét éves koráig alapvetően az elsősorban apja által szorgalmazott tanulás töltötte ki. Tanulmányai elvégzése után katonatiszti pályára lépett két bátyjával együtt; a Habsburg birodalom hadseregében szolgált főhadnagyként 1809-től kezdve. Részt vett a napóleoni háborúkban, a híressé vált 1809-es győri és az 1813-as lipcsei csatában is. Érdemei elismeréseként több kitüntetést is szerezett. A napóleoni háborúk után még további 11 évig katona maradt a lovasságnál, azonban politikai nézetei miatt nem léptették elő kapitánynál magasabb rangba. A politikai okokból megtagadott előléptetés kétségkívül szerepet játszott abban, hogy az időközben az országos politika színpadára lépő Széchenyi 1826-ban kilépett a hadseregből, és később sem tért vissza a katonai pályára.

Széchenyi fellépése az 1825-ös pozsonyi országgyűlésen egyszerre jelenti saját személyes politikai pályájának, valamint a Magyarország történetének egyik legkiemelkedőbb sikerkorszakának számító tizenkilencedik századi reformkor kezdetét. Mivel már fiatal katonatisztként eljutott Nyugat-Európába, valamint a napóleoni háborúk végeztével is folytatta külföldi utazásait, gyorsan nyilvánvalóvá vált számára Magyarország lemaradása az európai centrumtól. Ez politikai fellépésre ösztönözte, aminek kibontakozását elsősorban társadalmi helyzetéből fakadó anyagi és kapcsolati tőkéje tette lehetővé. A később legendássá vált 1825. október 12-i országgyűlési felszólalásában felajánlott egy jelentősebb összeget a saját jövedelméből egy magyar nyelven tevékenykedő tudományos társaság felállítására. Nem kevés figyelmet keltett, hogy a fiatal gróf magyar nyelven szólalt meg felajánlása megtételekor. A kezdeményezés sikerrel járt, Széchenyi kezdeti felajánlásához további adományok érkeztek, így 1827-ben hivatalosan is megalapítása került a Magyar Tudományos Akadémia.

Az ország széleskörű fejlesztését és az európai centrumhoz való felzárkózását megcélzó politikai programjának népszerűsítése céljából 1828-tól kezdve széleskörű szerzői tevékenységet kezdett. Legjelentősebb művei az 1830-ban kiadott Hitel, az 1831-ben publikált Világ, és az 1833-ban megjelent Stádium. Művei megjelenésükkor ugyan vitákat váltottak ki a kortársak körében, később azonban korszakalkotó jelentőségűnek bizonyultak.

Széchenyi egyik legfontosabb tevékenységi területe a közlekedésfejlesztés volt. Ezen a területen elsősorban a folyószabályozást és ezzel kapcsolatban a folyami és tavi hajózás fejlesztését, az első állandó dunai híd megépítését és az országos kiterjedésű vasútépítést szükséges megemlíteni. 1830-ban indult először tanulmányútra a Dunán, 1846-ban pedig már a Balatonon is forgalomba állt kezdeményezésére az első gőzhajó. Az első állandó dunai híd, az ikonikus Lánchíd építése 1839-ben kezdődött Széchenyi tevékenységének köszönhetően, és tíz évvel később készült el.

Széchenyi István az 1840-es évek elejére komoly vitába keveredett Kossuth Lajossal. Ennek hátterében alapvetően az állt, hogy miközben az arisztokrata származású Széchenyi lényegében felülről lefelé irányuló reformokkal, szélesebb társadalmi rétegek bevonása nélkül kívánta megvalósítani a polgári átalakulást és az ország felzárkózását az európai centrumhoz, addig a demokrata Kossuth nem csak egy szűk, vezető elitre szándékozott támaszkodni pontosan ugyanezen célok megvalósítása során. Az eltérő származásból fakadó eltérő hozzáállás mellett azt sem lehet teljes mértékben kizárni, hogy Széchenyi egyfajta konkurenciaként is tekinthetett a nála több mint tíz évvel fiatalabb, tehetséges és fáradhatatlan politikustársára. Széchenyi és Kossuth vitáját egyértelműen Kossuth nyerte a kortársak szemében, és utólag visszatekintve is csak a nemzetiségek irányában megnyilvánuló tolerancia vonatkozásában bizonyult helytállóbbnak Széchenyi következetesen képviselt álláspontja. Az eltérő politikai nézetek és a feszült személyes viszony sem akadályozta meg azonban, hogy Széchenyi és Kossuth mindketten miniszterek legyenek a Batthyány Lajos vezette első felelős magyar kormányban. Széchenyi a közmunka- és közlekedésügyi miniszter feladatát látta el 1848 március végétől szeptember elejéig, amikor a rendkívül turbulens események hatására idegileg összeomlott, és kénytelen volt ideiglenesen felhagyni az aktív politikai szerepet.

Széchenyi szerelmi élete fiatal korában rendkívül csapongó és kiegyensúlyozatlan volt, csak 1836-ban állapodott meg, amikor feleségül vette legnagyobb szerelmét, Seilern Crescence osztrák grófnőt. Ezt követően három gyermekük született, akik közül ketten, Béla és Ödön érték meg a felnőttkort. Crescence hűséges és támogató társa volt férjének még a legnehezebb időszakokban is. Amikor a hatalmas felelősség súlya alatt 1848 szeptemberében idegileg összeroppant Széchenyit a döblingi elmegyógyintézetbe szállította orvosa, felesége Bécsbe költözött, hogy a közvetlen közelében maradhasson. Az 1848-49-es szabadságharc külső segítséggel történt leverése, a régi barátja és harcostársa, Batthyány Lajos kivégzése minden korábbinál nagyobb válságba taszította Széchenyit.

A Döblingben eltöltött évek olyan jó hatással voltak a korábbi miniszterre, hogy az 1850-es évek végére személye ismét jelentős politikai tényezővé vált. 1859-ben jelentette meg Londonban Pillantás című művét, amelyben maró gúnnyal támadta a szabadságharc külső segítséggel történt leverése után Magyarországra erőszakolt abszolutista Bach-rendszert.

Miközben az írás teljes mértékben elérte célját, annak szerzője is végérvényesen az elnyomó hatalom célkeresztjébe került. 1860 március elején a rendőrség házkutatást tartott Széchenyinél, iratait elkobozták, valamint nyilvánvalóvá tették számára, hogy bíróság előtt fogják meghurcolni az önkényt támadó politikai tevékenységéért. A szorult helyzetből nem volt kiút; a korábban már több alkalommal is öngyilkosságot megkísérelt államférfi 1860. április 7-e éjjelén ismételten önmaga ellen fordította fegyverét. Előfordult már korábban is, hogy a Dunába vetette magát, valamint hogy egyértelműen azzal a szándékkal vette elő a pisztolyát, hogy kárt tegyen vele önmagában.

Széchenyi öngyilkosságba hajszolása kimondottan kontraproduktívnak bizonyult az elnyomó hatalom számára, végeredményben mártírt csináltak belőle; a legkisebb mértékben sem csökkent a személye irányában megnyilvánuló őszinte tisztelet és szolidaritás. Mindezek alapján kizárható az a sajnálatos módon széles körben elterjedt összeesküvés-elmélet, miszerint Széchenyi nem öngyilkosságot követett el, hanem politikai ellenfelei gyilkolták meg. Ez a feltételezés teljes mértékben ellentmond a hiteles források alapján teljes mértékben rekonstruálható eseménysornak.

Túlzás nélkül kijelenthető, hogy Széchenyi István, a tizenkilencedik századi reformkor beindítója, Magyarország első közlekedési minisztere korának egyik legkiemelkedőbb közszereplője volt. Jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyik legnagyobb politikai ellenfele, Kossuth Lajos nevezte őt a legnagyobb magyarnak, szellemi hagyatékát hungarikummá nyilvánították, valamint számos közterület és közintézmény viseli a nevét.

Németh Péter
történész

Megosztás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on pinterest
Pinterest
Ezt se hagyd ki

Kapcsolódó cikkek

Rendhagyó világirodalmi séta Budapest zöld szívében: a Margitszigetre hív az Irodalom Éjszakája

A nyár immáron elmaradhatatlan kulturális eseménye az Irodalom Éjszakája. Június 1. és 3. között ismét rendhagyó világirodalmi sétára hív: a város és a világirodalom formabontó stílusban adnak egymásnak három estés találkozót Budapest zöld szívében, a Margitszigeten. Az esték folyamán 25 ország 25 szerzőjének a „SZIGETEK” témához kapcsolódó műveiből a Vígszínház kiváló színészei olvasnak fel szemelvényeket a sziget irodalomhoz nem feltétlenül kötődő, több esetben a közönség számára korlátozottan hozzáférhető helyszínein.

MH370: Megtalálhatják a repülőgépet?

2014. március 8-án nyomtalanul eltűnt a Malaysia Airlines MH370-es járata nem sokkal a Kuala Lumpurban történt felszállást követően. A Boeing gyártmányú utasszállító repülőgép eltűnése a légiközlekedés történetének legnagyobb rejtélyének is volt már nevezve. A közelmúltban publikált legújabb kutatási eredmények alapján komoly esély van arra, hogy sikerült beazonosítani a repülőgép lezuhanásának pontos helyszínét.

Április 29-én 40. alkalommal tisztelgünk a táncművészet és a táncosok előtt

Április 29-én 40. alkalommal tisztelgünk a táncművészet és a táncosok előtt, a „balett Shakespearejének” tartott Jean-Georges Noverre születésnapján. A táncművészet legnagyobb ünnepére a Magyar Táncművészek Szövetsége és a Nemzeti Táncszínház közös gálaműsorra készül, melynek a művészeti produkciók mellett része, a szakma ünneplése is: díjat kapnak a növendékek, elismert művészek, táncpedagógusok és neves alkotók.

Elkészült a Hosszú Katinka dokumentumfilm plakátja

A Hosszú Katinkáról szóló hivatalos életrajzi dokumentumfilm, Katinka címmel 2022. május 12-től látható a magyar mozikban. A Katinka dokumentumfilmnek elkészült a plakátja, amely Katinkára, mint sportolóra, és mint nőre fókuszál. A plakát két verzióját egyszerre használja majd a film forgalmazója, az InterCom.