Születésének 220. évfordulója alkalmából érdemes visszatekinteni kivételes és inspiráló életére!
Udvardi és Kossuthfalvi Kossuth Lajos a Zemplén vármegyei Monokon született 1802. szeptember 19-én nemesi értelmiségi családban. Apja, Kossuth László, valamint anyja, Weber Karolina mindketten felvidéki származásúak voltak, és három lánygyermekük is született Lajos fiukat követően. A fiatal Kossuth Sátoraljaújhelyen, Eperjesen és Sárospatakon folytatta tanulmányait, amelyek elvégzése után előbb apja mellett, utána pedig Pesten lett joggyakornok. Ügyvédi végzettsége megszerzésével visszatért Zemplén vármegyébe, ahol a hivatali munka mellett 1830-tól kezdve a reformellenzék tagjaként bekapcsolódott a vármegye politikai életébe. Tapasztalatlansága miatt azonban belekeveredett egy olyan ügyletbe, amellyel kapcsolatban nem teljesen megalapozott módon sikkasztással vádolták meg, és ez a kellemetlen ügy sajnálatos módon véget vetett vármegyei karrierjének. Ezután az országos politikában vitte tovább közéleti tevékenységét.
Az 1832-36-os országgyűlésen hozzákezdett az Országgyűlési Tudósítások szerkesztéséhez, amit a cenzúra megkerülése érdekében hivatalosan sokszorosított magánlevelek formájában terjesztettek. Az országgyűlést követően a Törvényhatósági Tudósítások editálásával folytatta tevekénységét, ami miatt összeütközésbe került a hatalommal, és koncepciós eljárásban négy év börtönbüntetésre ítélték. Börtönévei alatt sem maradt tétlen; megtanult angolul, valamint tovább bővítette széleskörű ismereteit. Mikor 1840 tavaszán amnesztiát nyert, a Pesti Hírlap szerkesztőjeként már teljes értékű újságírói tevékenységet végzett. 1841-ben kötött házasságot Meszlényi Teréziával, akivel két fia és egy lánya született. Fontos megemlíteni, hogy idősebb fiának, Kossuth Ferencnek – aki később szintén országos politikus lett – Deák Ferenc volt a keresztapja. Miután távozott a Pesti Hírlaptól, a Védegyletben, valamint az Ellenzéki Párt megalapításánál vállalt jelentős szerepet. Az 1847-48-as országgyűlésre Pest vármegye követeként került be, ahol az alsóházban gyakorlatilag az ellenék vezetője lett.
Kossuth Lajos az 1840-es évek elejére komoly vitába keveredett Széchenyi Istvánnal. Ennek hátterében alapvetően az állt, hogy miközben az arisztokrata származású Széchenyi lényegében felülről lefelé irányuló reformokkal, szélesebb társadalmi rétegek bevonása nélkül kívánta megvalósítani a polgári átalakulást és az ország felzárkózását az európai centrumhoz, addig a demokrata Kossuth nemcsak egy szűk, vezető elitre szándékozott támaszkodni pontosan ugyanezen célok megvalósítása során. Az eltérő származásból fakadó differens hozzáállás mellett azt sem lehet teljes mértékben kizárni, hogy Széchenyi egyfajta konkurenciaként is tekinthetett a nála több, mint tíz évvel fiatalabb, tehetséges és fáradhatatlan politikustársára. Széchenyi és Kossuth vitáját egyértelműen utóbbi nyerte a kortársak szemében, és utólag visszatekintve is csak a nemzetiségek irányában megnyilvánuló tolerancia vonatkozásában bizonyult helytállóbbnak Széchenyi következetesen képviselt álláspontja. 1848. márciusára pár hónap erejéig még Széchenyi is elfogadta és elismerte Kossuth politikai programjának érvényes mivoltát, ami a cikk szerzőjének szubjektív értékelése szerint Kossuth politikai pályájának csúcspontját jelentette.
Az 1848. márciusi forradalom sikerét követően március 23-án lépett hivatalba az első felelős magyar kormány Batthyány Lajos vezetésével, amiben Kossuth a pénzügyminiszteri tárcát kapta, így ő lett Magyarország legelső pénzügyminisztere. A Batthyány-kormány szeptember 11-én történt lemondását követően október 2-án alakult meg az Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth elnökségével, ami egészen 1849. április 14-ig kvázi kormányként irányította az 1848 őszétől teljes értékű szabadságharcot folytató magyar államot. Érdemes megemlíteni, hogy a szabadságharc alatt több alkalommal is Kossuth mentette ki a bajból a feletteseivel gyakran összetűzésbe kerülő Petőfi Sándor honvéd őrnagyot. A következő jelentős lépés Kossuth számára az volt, hogy 1849. április 14. és augusztus 11. között a Magyar Királyság kormányzó-elnökeként Magyarország államfője lett. Fontos hangsúlyozni, hogy a függetlenség kikiáltása és a Habsburg-ház trónfosztása, melyek április 14-én történtek meg Debrecenben, nem befolyásolták érdemben a szabadságharc alakulását; a cári orosz birodalom katonai beavatkozására ettől függetlenül is sor került volna, az orosz intervenciót követően pedig mindenképpen megnyerhetetlenné vált a szabadságharc Magyarország számára.
Az 1848-49-es szabadságharc külső segítséggel történt leverését követően Kossuth el nem ítélhető módon az emigrációt választotta. Gyakorlatilag biztosra vehető, hogy abban az esetben, ha Magyarországon maradt volna, a kilenc aradi vértanúhoz hasonlóan őt is akasztással végezte volna a ki a bosszúálló, elnyomó hatalom. Először az Oszmán Birodalom területén tartózkodott, majd Angliából Amerikába is eljutott, végül Itáliában, Torinóban telepedett le. Kossuth az emigrációban is aktív maradt; következetesen képviselte a magyar önrendelkezési mozgalom ügyét külföldön is. Egyrészt jelentős mennyiségű és megalapozott kiritkát fogalmazott meg az 1867-ben létrehozott úgynevezett dualista rendszerrel kapcsolatban, másrészt az 1849 előtt képviselt álláspontját komoly mértékben felülbírálva, a történelmi Magyarország nemzetiségeivel javasolt egyezséget, a Habsburg birodalommal megkötött kiegyezés helyett. Az opcionálisan az önálló erdélyi államot is magában foglaló magyar-román-szerb-horvát Dunai Konföderáció koncepcióját ugyan nem Kossuth vázolta fel legelőször, de komoly mértékben továbbfejlesztette azt. A szűkebb értelemben vett történelmi Magyarország nemzetiségei, a szlovákok, ruszinok, szlovének és németek számára pedig kidolgozta a kulturális autonómia koncepcióját. A Kossuth Lajos által az 1848-49-es szabadságharc alatt megszerzett tapasztalatok alapján az emigrációban kidolgozott kooperatív nemzetiségi politika jelentette az egyetlen módot, amivel legalább részlegesen elkerülhető lett volna a magyar állam 1918. november-decemberében bekövetkezett brutális katasztrófája, a történelmi Magyarország teljes szétesése.
Kossuth Lajos élete nem volt személyes veszteségektől sem mentes; komoly megpróbáltatást jelentett számára először lánya, majd felesége elvesztése. Ennek ellenére szó szerint az összes köz-, és magánéleti válságból talpra állt, valamint annak ellenére sikerült betöltenie a 91. életévét, hogy sajnos komoly mértékben dohányzott. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy nemcsak a 19. század, de az egész modernkori magyar történelem egyik legmeghatározóbb, legpozitívabb politikusa, közéleti személyisége volt. Jelentőségét kiválóan szemlélteti, hogy még az amerikai Capitolium épületében is szobrot állítottak neki, valamint, hogy az 1894. március 20-án bekövetkezett távozásakor még az a Görgei Artúr altábornagy is rendkívül pozitívan nyilatkozott róla, akivel 1849-ben, a szabadságharc legutolsó szakaszában végletesen megromlott a személyes viszonya.
Németh Péter
történész
