Őrsi Gergely II. kerületi polgármester Facebook bejegyzésében arról ír, hogy ezzel teljessé vált a 2021-ben meghirdetett nőnapi utcanévadó-sorozatuk, mind a négy addig névtelen közterület méltó elnevezést kapott a közösségtől, hiszen olyan nők nevét viselhetik, akik maradandót alkottak, és akikre büszkék vagyunk.
Fontos, hogy sosem csupán utcanévtáblát avatunk. Az a célunk, hogy emlékhelyeket hozzunk létre, hogy szomszédainkra, példaképeinkre és büszkeségeinkre mindig emlékezhessünk és időről időre visszajárhassunk hozzájuk.
Psota Irén vízivárosi. Itt lakott a Csalogány utca elején, itt sétáltatta a Zsuzsinak elnevezett kutyáit, itt élt közöttünk. Számtalan személyes ismerőse, szomszédja, az itteni boltos vagy a többi kutyás élénken emlékszik még a Művésznőre. Mert nemcsak a lakása volt itt, ő belakta és élettel töltötte meg a környéket.
Van, akinek a sanzonénekes jut róla eszébe, van, akinek Lujza a kabaréból, mások talán a drámai szerepeit említenék először, de, amire biztosan mindenki egyszerre gondol, hogy ő a DÍVA, a NŐ, így, csupa nagybetűvel!
Nem játszott, a lényéből fakadt az elevensége, a fékezhetetlensége, a rejtelmei, a titokzatos tekintete.
Mindannyian, akik végigélték a XX. század világégéseit, tragédiák sokaságát élhették túl. 29-ben született, de a gazdasági világválság és a világháború idején neki még a kortársainál is nehezebb volt az élete.
„Mikor az ember nem tud sírni, akkor kacag” – énekelte, és így segítette át magát minden nehézségen a vicces, könnyed, fékezhetetlen, sokszor szarkasztikus és önironikus természete.
Életéből több Shakespeare dráma is íródhatna, az átélt fájdalmak, gyermekkorának rettenetes történései, magánéletének kudarcai több életnek is sok lett volna.
Mindent megkapott az élettől, csak a két legfontosabbat nem: gyereke nem lehetett és a nagy szerelmét börtönbe zárták hosszú évekre.
De még ezt is a rá jellemző szarkasztikus humorral élte meg: „Valaki megkérte a kezemet. Az illető neve magány.” Neki ott maradt a színház, a színpad, a színészet – a lehetőség, hogy könnyebben viselje azt, amit amúgy túlélni sem egyszerű.
Ő volt a díva, a tragika, a komika, a színház nagyasszonya, a filmek ünnepelt királynője. Ő volt a Nemzet Színésze, a kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színésznő.
De nekünk, itt a II. kerületben ennél sokkal több volt. 1970 óta lakott a Csalogány utcában, nekünk a szomszédunk, a barátunk, a kutyafuttatóban a Zsuzsi kutyák gazdija volt. Több mint negyven évig itt sétált a Duna-parton, innen indult a színházba és ide jött haza, itt tanulta a szerepeit, itt szeretett, sírt, örült, itt élte az életét.
Itt adott neki szerenádot 2008-ban a Cotton Club Singers és a Hot Jazz Band, a 85. születésnapján pedig Haumann Péter és Farkas Gábor Gábriel.
Ma is azért jöttek össze, hogy köszöntsék őt a születése napján. És, ha már ünnepelni jöttek, ajándékot is hoztak, mégpedig azt, hogy aki erre jár, itt egy új utcanévtáblán olvashatja majd a nevét.
Szemben a szálloda vendégei majd megkérdezhetik a recepcióst, ki volt az a Psota, és majd jön a válasz, hogy Ő egy híres magyar színésznő, az erre lakó kisgyerek, ha megkérdezi a mamáját, de miért épp ezt az utcát nevezték el így, majd büszkén mondhatja, hogy azért mert ott lakott, miközben felmutat a 8. emeleti erkélyre.
Őrsi Gergely II. kerületi polgármester köszöni, hogy velük tartott Szirtes Tamás, a Madách Színház igazgatója, Képes Gábor, költő és Farkas Gábor Gábriel énekes, színész!
Az ünnepélyes utcanévtábla-avatóról készült videó itt visszanézhető: https://bit.ly/3wJWOja
Vigyázzunk egymásra!
Vigyázzunk Budára!
